Egy lelki társsal soha nem tudunk szakítani

Megtörténhet egy teljesen átlagos napon, amikor nem vagyunk tudatában annak, hogy mi az, ami jöhet, de aztán rájövünk, hogy teljesen megv...

Megtörténhet egy teljesen átlagos napon, amikor nem vagyunk tudatában annak, hogy mi az, ami jöhet, de aztán rájövünk, hogy teljesen megváltoztatta az életünk folyását.

Az életünk egyetlen perc alatt átalakulhat, elárasztanak azok az energia hullámok és rezgések, amelyeket a lelki társsal történt találkozás váltott ki.

Talán egy kávézóban találkozunk a sarkon, vagy talán amikor az autónk leáll, és ő az egyetlen, aki segítséget nyújt. Vagy talán csak hirtelen kinyitjuk a szemünket, és meglátunk valakit, aki mindig is ott volt előttünk.

Ahogy megtörténik, az magában jelentéktelen, ami lényeges, hogy belép az életünkbe. És bár minden ugyanaz, egy kicsit megváltozott.

Olyan számunkra, mint lepkének a fény, és nem számít, hogy mi áll az utunkban, mindössze annyit tudunk, hogy közel kell lennünk a lelki társunkhoz, az egyetlenhez, aki valaha is másképp közeledett hozzánk.

Egyfajta teljességet érzünk, ami a lelki társsal való egyesülésből származik, akivel megosztjuk az életünket.

Úgy érezzük, hogy összekapcsolódnak a gondolataink, az érzéseink, a lelkünk, és ez az egész kibillent bennünket abból a tengelyből, amelyben kényelmesen felnőttünk.

Soha nem az volt kérdés, hogy összejöhetnénk-e, hanem, hogy hogyan nem.

Amint azt gyakran megtanuljuk a korral, a szerelem soha nem egyszerű, és nem mindig találjuk meg a lelki társunkat.

Nem tudjuk, hogy mi ez az érzés, vagy ami még ennél is fontosabb, hogy mit kezdjünk vele.

Az idő múlásával olykor úgy érezzük, hogy tévedtünk, és rájövünk, hogy talán nem számít, milyen érzéseink vannak, szakítanunk kell. Véget kell ennek az egésznek vetnünk, mert nem látjuk, hogy ez valaha is úgy működne, mint korábban.

Tehát elmegyünk, vagy talán ő az, aki elhagy minket. De nem számít, ki távozott, mert mindketten érezzük a vágást a lelkünkön, amely tökéletesen egyesült a múltban.

Aztán egyre elfoglaltabbak leszünk a saját életünkkel.

Boldogságot keresünk a mindennapi pillanatokban, hogy szeretettel töltsük meg a szívünket, de nem számít, hogy mennyire vagyunk aktívak vagy elfoglaltak, mindössze egy csöndes pillanatig tart az elménkben, hogy rájöjjünk, a lelki társunkat még mindig érezzük.

Még mindig ott van, és nem számít, milyen nehézségek merültek fel, soha nem voltak rossz érzéseink vele kapcsolatban. Ez volt az a tűz, amire soha nem számítottunk, hogy fellobban.

Mindig is ott volt.

Nem számít, hová megyünk, hogy kit szeretünk vagy ki szeretett bennünket - a lelki társunk mindig itt volt, az érintése még mindig itt ég a bőrünkön és úgy érezzük, hogy soha nem is ment el igazából.

A lelkünk végleg egymáshoz kapcsolódik, és soha nem lesz lehetőség arra, hogy visszatérjünk a korábbi életünkhöz, ahogy ismertük, vagy ami még rosszabb, hogy úgy tegyünk, mintha a lelki társunk soha nem létezett volna.

Szerettük egymást, majd elfutottunk, megosztottuk a titkainkat, aztán úgy tettünk, mintha semmi külünös nem lett volna abban, ahogy beszéltünk. Együtt nevettünk, aztán úgy döntöttünk, hogy elfelejtjük mindazt, ami a legfőbb oka volt a mosolyunknak.

A lehetetlen szerelem keringőjét táncoltuk.

Ennyi idő után és mindazon sebek ellenére, amelyeknek be kellene gyógyulniuk, még mindig nem ismerjük lelkünk indítékát, ami felragyogott az életünkben. Bár felsoroltuk mindazokat az okokat, melyek miatt nem kellene, hogy szeressük, még mindig érezzük.

Újra és újra.

Talán egyszer kifárad ez a kapcsolat, vagy végül kapunk egy jelet, hogy miért nem vagyunk ott, ahol lenni akarunk.

De az igazság az, hogy ez sosem valósul meg.

Az idő délibábja és saját emberségünk bukása ellenére még mindig vonzódunk a lelki társunkhoz, aki betoppant az életünkbe, és mindent megváltoztatott, miközben nem tett semmi különlegeset.

Legalábbis már megadtuk magunkat a kapcsolatnak, amit soha nem voltunk képesek meghatározni vagy címkét akasztani rá, és egyszerűen elfogadtuk ezt a szeretetet, mint egy ajándékot isteni célunk részeként.

A valóság az, hogy bármilyen keményen is próbálkozunk, képtelenek vagyunk szakítani a lelki társunkkal.

Könyvajánló

Rokon lelkek, lelki társak
Judy Hall

Ebben a könyvben Judy Hall esettanulmányokat közöl asztrológiai munkásságára és reinkarnációs terápiáira alapozva. Ez a mű nagyon elgondolkoztató és továbbgondolandó. Beavat a reinkarnáció bonyolult eszmerendszerébe, segít végiggondolni emberi kapcsolatrendszerünket, és segíthet megérteni bonyolult emberi kapcsolatainkat. Vezérfonalat adhat önmagunk jobb megértéséhez, önismeretünk kiteljesedéséhez, és kedvet kaphatunk szellemi utunk elkezdéséhez, vagy folytatásához. A rokon lelkek témakörét sokféle szempontból közelíti meg, pl.: Rokon lélek: barát vagy ellenség? Karmikus szerelmek. Hogyan ismerhetjük fel lelki társunkat? Aki odaadja szívét... Örök szerelmi háromszögek.