A 3000 éves labdajátékot, ahol a győztesek a vesztesek fejét vették, újra játsszák Mexikóban

Jóval a kosárlabda és a futball előtt az ókori Maják a mezoamerikai labdajátékot játszották. A 3000 évvel ezelőttre visszanyúló játékot e...

Jóval a kosárlabda és a futball előtt az ókori Maják a mezoamerikai labdajátékot játszották. A 3000 évvel ezelőttre visszanyúló játékot egy tömör gumi labdával művelték, amelyet a játékosok csupán a csípőjükkel érinthettek.

Ma a mexikói Hidalgóban sportolók egy csoportjának eltökélt szándéka, hogy visszahozzák az ősi labdajátékot, és tiszteletben tartsák őseik hagyományait. Ezt a játékot az ókori mezoamerikában gumi labdával játszották, és a játékosok megpróbálták a labdát úgy pattogtatni, hogy nem érnek hozzá kézzel és beletalálni egy kő karikába, melyet a labdapálya oldalán alakítottak ki.

Mexikóban a helyi szervezők már több mint egy évtizede próbálják újra életre kelteni az ősi mezoamerikai labdajátékot kulturális és vallási jelentősége miatt. Az Ulama a világ legrégebbi ismert csapatsportjának számít, amit Közép-Amerika régi kultúrái játszottak ezer évvel az első ősi olimpiai játékok megrendezése előtt. A játékot csaknem 2500 évig játszották, mielőtt a spanyol hódítók be nem tiltották.

http
Ulama, az ókori Amerika halálos sportja

Ez az atlétikai esemény nemcsak az ősi népek számára készült játék, hanem a mezoamerikai kultúra jelentős része volt, amelyet az Olmék, Maja és Azték civilizációk játszottak. Az ősi szövegek szerint az Ulamát a Nap és Hold valamint a csillagok közötti harcnak tekintették. A csillagok képviselték a világosság és a sötétség (és talán a jó és a rossz) közötti harcot. Továbbá a labda mozgása jelképezte a Nap forgását az Azték, az Olmék és a Maja nép számára.

A maják számára a játék Pok a Tok néven volt ismert, az aztékok Tlachtlinak nevezték, míg manapság a legtöbb ember Ulamának hívja. Úgy vélik, hogy a játékot a mai Paraguay déli területeitől egészen a mai Arizónáig játszották, és a legrégebbi ismert mezoamerikai labdapálya Mexikóban található Paso de la Amada-ban, amely körülbelül 3600 éves a radiokarbon kormeghatározás alapján.

Eddig közel 1300 mezoamerikai labdapályát találtak, és a becslések szerint minden közép-amerikai ókori városban volt legalább egy. Az Olmék pályák egy modern futballpálya méretével rendelkeztek, és amikor egy légi felvételt néztek róla úgy tűnt, mintha egy nagy "I" betűt formálna, két merőleges zónával a tetején és az alján. A kőblokkokkal kirakott pályának döntött falai voltak. Ezeket a falakat gyakran bevakolták és fényesre festették, és kígyókat, jaguárokat és ragadozó madarakat ábrázoltak emberi áldozatok képeivel együtt, amelyek az istenségükkel való kapcsolatot sugallják.

A játék pontos szabályai nem ismertek, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok a szobrok, a művészeti alkotások, a labdapályák és a betűképek ábrázolásainak értelmezéséből származnak. A rendelkezésre álló régészeti leletekből azonban a történészek becslése szerint a nagy gumi golyók akár a 1,5 - 3,5 kilogrammot is elérhették, átmérőjük pedig 25-37 centiméter lehetett.

Akár kosárlabda méretűek is lehettek azzal a különbséggel, hogy a labdák belül tömörek voltak (ezért sokkal nagyobb súlyúak), ami gyakran a játékosok halálát okozta, amikor rossz helyen találta el őket. Ezért a súlyos sérülések és halálesetek megelőzése érdekében a játékosok végül felszerelést kezdtek viselni.

A legérdekesebb azonban az a tény, hogy ha egy adott játéknak vallási célja volt, akkor a csapatok tagjait lefejezték és feláldozták, és ezt nagy megtiszteltetésnek tartották. És ez nem csak spekuláció. A Kolumbusz előtti időkből származó könyvekben szereplő számos illusztráció, mint például a Codex Borgia és a Chichen Itza illetve El Tajin területén található labdapályák falain lévő díszes faragások egyértelműen ábrázolják, amikor lefejeznek egy csapatkapitányt mások vagy pedig egy pap.

Az Ulama modern formája már nem halálos

Szerencsére azon játékosok számára, akik hajlandóak játszani a játék mai formáját, az Ulama szabályai drasztikusan megváltoztak az ókori játék halálos gyakorlatához képest. A játékot hét játékos játssza, akik a nehéz, tömör gumi labdát próbálják pattogtatni a csípőjük segítségével. A modern Ulamát egyenértékű sportágnak nevezhetjük a futballal, de a fő különbség az, hogy a játékosok a lábuk helyett csak a csípőjüket használhatják. Ha egy csapat nem tudja a labdát a pályán tartani, akkor az ellenfél csapata pontot szerez.

Az ősi játék újjászületésének jelentősége azonban nem csupán arra összpontosít, hogy a verseny milyen sikeres, vagy melyik csapat nyeri a legtöbb játékot, hanem a gazdag kultúrára és a játék ősi eredetére: "Szeretném, ha a mexikóiak felismernék, hogy mennyire gazdag a kultúránk, mind a művészetek, a kézművesség és a sport területén, és büszkék vagyunk, mert mi vagyunk az első ország a világon, amely labdajátékot játszott,"- mondta Armando Osorio, a játékok egyik szervezője rámutatva, hogy a részvétel nagyon hasznos lehet mindazoknak, akik többet szeretnének tudni az ősi mezoamerikai népek történelméről és kultúrájáról.