Az első kínai császár sírja még ma is őrzi több, mint 2000 éves titkait

Kína első császárának, Csin Si Huang-ti-nak a sírja, annak ellenére, hogy minden idők egyik legnagyobb régészeti felfedezésének számít, t...

Kína első császárának, Csin Si Huang-ti-nak a sírja, annak ellenére, hogy minden idők egyik legnagyobb régészeti felfedezésének számít, továbbra is rejtély az archeológusok és a történészek számára, mivel nagyrészt lezárt és nem került sor a feltárására. A sírnak és tartalmának különös és halálos történelme több, mint két évezrede van lezárva és eltemetve a sűrű növényzet alatt.

Az időszámításunk előtt 218-at követő két évtized a bizonytalanság időszaka volt a Földközi-tengeren, miközben a Római Köztársaság a karthágóiakkal állt háborúban. Ezzel szemben a Távol-Keleten ez az időszak viszonylag stabil volt, mivel egy egységes Kína alakult ki a hadviselő államok káoszából.  Csin Si Huang-ti volt az a férfi, aki a hét hadviselő állam egyesítéséért volt felelős, hogy létrehozza Kína első császári dinasztiáját. Kína első császára legalább annyira megszállott volt az élettel, mint a túlvilággal kapcsolatban. Miközben a halhatatlanság elixírjének megtalálásával volt elfoglalva, Csin Si Huang-ti  legalább annyi energiát szentelt saját sírja megépítésének.

Valójában a sír megépítése jóval azelőtt kezdődött, hogy Csin Si Huang-ti lett az első kínai császár. Amikor 13 éves volt, ő került Csin trónjára, és azonnal elkezdte építeni örök pihenőhelyét. Csak időszámításunk előtt 221-et írtak, amikor Csin Si Huang-ti sikeresen egyesítette Kínát azzal, hogy teljes körű építkezés kezdődött, amikor egy 700 ezer fős munkaerőnek parancsolt az egész országban. A Senhszi tartományban, Lintong megyében található sír befejezése 38 évbe telt, és csak néhány évvel a halála után készült el.

Csin Si Huang-ti sírjának építéséről a Han dinasztia nagy történésze, Sze-ma Csien feljegyzéseiben találhatók információk. E forrás szerint Csin Si Huang-ti síremléke "palotákat és festői tornyokat tartalmaz száz tisztviselő számára", valamint számos ritka tárgyat és kincset. Ezenkívül Kína két nagy folyóját, a Jangcét és a Sárga-folyót szimulálták a sírban higany használatával.

A folyókat mechanikusan is úgy állították be, hogy a nagy tengerbe áramoljanak. Míg a föld folyóit és egyéb jellemzőit a sír padlóján ábrázolták, mennyezetét az égbolt csillagképeivel díszítették. Így Csin Si Huang-ti még a túlvilági életben is uralkodhatott a birodalmán. A sír védelme érdekében a császár kézműveseit arra utasították, hogy olyan csapdákat készítsenek, amelyek nyílvesszőket lőnek bárkire, aki belép a sírba.



Csin Si Huang-ti temetését a fia vezette, aki elrendelte a néhai császár minden olyan ágyasának halálát, akinek nem volt fia. Ezt azért tették, hogy Csin Si Huang-ti számára a túlvilágon is biztosítsák a társaságot. Amikor befejeződtek a temetkezési szertartások, a belső átjárót lezárták és a külső kaput leeresztették, hogy csapdába ejtsék a sírban lévő kézműveseket. Ennek célja az volt, hogy biztosítsák a mechanikus csapdák működését, és hogy a sírban lévő kincsek ne kerüljenek nyilvánosságra. Végül növényeket és vegetációt ültettek a sírra, ami így egy dombra hasonlított.
[post_ads_2]
Bár Csin Si Huang-ti síremlékéről szóló írásos feljegyzés már körülbelül száz évvel a császár halála után is létezett, csak a 20. században fedezték fel újra, de hogy a múltban kirabolták-e a sírt, az máig ismeretlen. 1974-ben Lintong megyében gazdálkodók egy csoportja végzett kútfúrást, amikor felfedezték a híres agyaghadsereget. Ez volt a kezdete minden idők egyik legnagyobb régészeti felfedezésének. Az elmúlt négy évtizedben mintegy 2000 terrakotta harcos került feltárásra. A becslések szerint azonban összesen 6000 és 8000 között van az agyagszobrok száma, melyeket Csin Si Huang-ti-vel együtt temettek el. Ráadásul az agyaghadsereg csak a jéghegy csúcsa, hiszen maga a császár sírja is feltáratlan maradt.

Nem valószínű, hogy Csin Si Huang-ti sírját hamarosan felnyitják. Már a kezdet kezdetén ott vannak a sír csapdái, amint azt Sze-ma Csien említette. Annak ellenére, hogy több mint két évezredesek, azt állítják, hogy még mindig ugyanolyan hatékonyan működhetnek, mint a telepítésük napján. Továbbá a higany jelenléte hihetetlenül halálos lenne mindenki számára, aki megfelelő védelem nélkül lépne be a sírba.

A legfontosabb azonban az a tény, hogy a mai technológiánk sem lenne elegendő a földalatti komplexum teljes egészében történő kezeléséhez és a feltárt műtárgyak megőrzéséhez. Valószínűleg a terrakotta harcosok egyszer fényes festéssel rendelkeztek, és a levegő illetve a napfény hatása miatt a festék szinte azonnal leperegne róluk. Amíg további technológiai fejlesztésekre nem kerül sor, valószínűtlen, hogy a régészek kockázatot vállalnának, hogy megnyissák Kína első császárának sírját.