2014. augusztus 19., kedd

A Benjamin Fulford X-akták

Emlékeztetem az olvasókat, hogy ez az utolsó frissítés, mely időben nem érzékeny kérdésekkel foglalkozik, a jövő héttől kezdve visszatérünk a világ legújabb fejleményeinek tárgyalásával.

Annak eredményeként, hogy különböző titkos társaságokkal kerültem kapcsolatba, általában tanúk jelenlétében egy sor rendkívüli eseményt sikerült megtapasztalnom, melyek csak X-akták anyagnak minősíthetők. 

Az első alkalommal 2007-ben kezdtek furcsa dolgok történni, közvetlenül azután, hogy e-sorok írója nyilvános felelősségre vonást jelentett be azon családoknak, amelyek titokban irányítják a világot a Federal Reserve Board-on keresztül.

Először ismeretlen szavakkal ébredtem a fejemben, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megkeressem őket egy szótárban. Például az egyik reggel a "Fibonacci számok" kifejezéssel ébredtem a fejemben. Amikor kikerestem megtudtam, hogy ez egy számsor, amit a természetes növekedés magyarázatára használnak, melyet egy középkori matematikus gondolt ki, ezzel a névvel. Szintén Fibonacci volt a felelős olyan uzsorás családok csoportjainak matematikára tanításáért, mint a Del Banco, a Medici és a Borgia család, akik végül továbbmentek, hogy megalapítsák a Federal Reserve Board-ot.

Egy másik alkalommal, amikor felébredtem, a "poszt-kronometrikus dialude" kifejezés járt a fejemben. Ezt is meg kellett néznem. A dialude olyan dolog, ami már higítva van, mint a só a sós vízben. Nem sokkal azután meghívást kaptam egy összejövetelre, ahol emberek azt állították, hogy nem emberi lények emberi formában, bemutatva egy előadást, ahol a Föld bolygót újraalkották a robbanásából származó por összegyűjtésével.

Az üzenet, amit kaptam az volt, hogy ezt a bolygót már megsemmisítették, és hogy egy fejlett civilizáció újra összerakta számunkra, és egy újabb esélyt adott nekünk, hogy ezúttal jobban csináljuk.

Röviddel azelőtt, hogy meghívtak, hogy találkozzam egy ázsiai titkos társaság vezetőjével, valaki névtelenül elküldte nekem egy Murakami Haruki könyv kínai fordítását, a "Kafka a tengerpartont". Amikor odaadtam az ázsiai titkos társaság fejének azt kérdezte tőlem, hogy miért adtam neki a könyvet? Azt válaszoltam, hogy úgy éreztem, ez a helyénvaló. Még abban az évben, amikor meglátogattam Kanadában, a vámhatóság ügynöke azt kérdezte tőlem, hogy mit gondolok Murakami Harukiról, és "Kafka a tengerparton" című könyvéről. Amikor visszatértem Japánba, találtam egy angol példányt a könyvből a könyvespolcomon. Szóval elolvastam. A regény lényege az volt, hogy a valóságot úgy lehet újraindítani, hogy véget vetünk a múlt sérelmeinek.

Lehet, hogy néhány szervezet nagy bajba került, hogy ezt tette, de ez határozottan egy X-akta volt, amennyire én érintett voltam.

Egy másik epizód akkor történt, amikor meglátogattam egy másik titkos társaság vezetőjét Kínában. A repülés során át kellett szállnom egy másik gépre Tajvanon. A Taipei repülőtéren elmentem keresni egy mindennapos tajvani élvezetet, ami Senka néven ismert. Megkérdeztem a járókelőket, hogy hol tudnék vásárolni, és egy bizonyos irányba mutattak. Ahogy mentem, nagyon furcsa benyomást keltett bennem, hogy a folyosó egyre hosszabb és hosszabb, és soha nem ér véget. Végül feladtam. Később, a titkos társaság emberével való találkozó után Kínában az összejövetel helyszíne mellett találtam egy üzletet, amely tajvani Senkát is árult.

Amikor visszafele tartottam Japánba, ott volt egy üzlet, ami semmi mást nem árult, csak Senkát, közvetlenül a reptéri váró mellett, ahol korábban nem volt. Úgy éreztem magam, mint egy számítógépes játék egyik karaktere, aki digitális élvezetben részesül, ha túljut egy akadályon.

Volt egy sor más epizód, amikor különböző titkos ázsiai társaságok tagjaival találkoztam. Például tárgyak, mint egy Szűz Máriát ábrázoló arany medál, egy beágyazott gyémánttal, egy arany sárkány és így tovább úgy tűnt, hogy spontán materializálódtak. Továbbá a házamban a tárgyak folyamatosan, finom módon változtak. Például volt egy papírzacskó maté teám, ami kiszakadt, ezért átraktam az egészet egy műanyag zacskóba. Azonban úgy tűnt, hogy spontán visszakerült a papírzacskóba. Olyan eseményekre is emlékszem, hogy azt tapasztalom, mintha egy kicsit másképpen, de megtörténtek volna a múltban. Olyan volt, mintha mindig újraindulna a valóság, és minden alkalommal valami apró részlet megváltozna. Vagy ez történt, vagy valaki megpróbálta felborítani az elmémet, betörve a házamba, és megváltoztatva a dolgokat.

Történt még egy csomó dolog, amikor Olaszországba utaztam, hogy találkozzam a P2 szabadkőműves páholy tagjaival. Rómában elvittek egy olyan titkos P2 találkozóhelyre, ahol megmutattak egy olyan kivetítőt, amely egy 25 mérföld széles Szűz Mária képet tudott kivetíteni az égbe. Mutattak furcsa 3D tükörszerű portrékat, amelyek elmondásuk szerint portálok más dimenziókba. Itt egy kép a találkozóhelyről:


Később Vincenzo Mazzara, egy "Teuton lovag" elvitt egy túrára a P2 fontos helyeit megmutatva Milánóban. Megmutatott nekem egy templomot, ahol egy kígyófaragás volt, ami feltekeri magát egy kereszt köré, ami feltűnő helyen volt. Aztán elvitt egy katedrálisba, ahol megmutatott egy ólomüveg ablakot, ami a P2 fekete napját ábrázolta.


A következtetés, amit levontam ezekből és más földöntúli tapsztalatból,  hogy ez a valóság egyfajta digitális konstrukció. Ez az egyetlen magyarázat, aminek értelme van. Mi másért állt le az emberi űrkutatás a Holdon? Miért találhatók rendellenes objektumok mindenhol?

http://blog.world-mysteries.com/science/top-10-unexplained-ancient-artifacts-fact-or-fiction/

Talán mint a SuperMario a Nintendo játékban, megpróbáljuk elhagyni a játékgépet, és kideríteni, hogy egy korlátozott valóságban élünk. Lehet, hogy a rejtélyes tárgyak egy korábbi "játék" maradványai.

Ha ez a helyzet, akkor az embernek meg kell találnia a módját, hogy feltörje az operációs rendszert, amit Föld bolygóként ismerünk annak érdekében, hogy frissítsük a programot. Ezt meg lehet tenni például úgy, hogy megváltoztatjuk a génjeinket, hogy halhatatlanná válhassunk az új virtuális valóságok felépítésével, még realisztikusabbá téve, mint ez, létrehozva új érzékeket és egyéb dolgokat.

Az uralkodó osztályt is meg kell döntenünk, amely mint elzárt birka tartott bennünket az évek során. Ha ez sikerül, mindenféle csodálatos dolog lehetséges.

Jövő héten visszatérünk a jelenbe, és a mostani világba, amelyen mindannyian osztozunk, és azon dolgozunk, hogyan lehetne ezt a valóságot jobbá tenni.

Benjamin Fulford

2014. augusztus 18., hétfő

Kozmosz: Történetek a világegyetemről - Amikor a tudás legyőzte a félelmet

Carl Sagan mára ikonikussá vált sorozata több mint három évtizede indult hódító útjára. A sorozat a korábbi utódjaként az univerzum leghatalmasabb és legkisebb dimenziójú tájaira repíti a nézőket - korszerű tudományos ismeretekkel és felemelő, spirituális élményekkel egyaránt meglepve őket.

Kozmosz: Történetek a világegyetemről - 1. évad 3. rész - Amikor a tudás legyőzte a félelmet

Volt idő, nem is olyan régen, amikor az ember a természeti katasztrófákat az istenek - vagy Isten - haragja jeleiként értékelte. A filmben tanúi leszünk a pillanatnak, amikor mindez megváltozott, ám először... tartson a Képzelet Hajójával az Oort-köd fagyos birodalmába, ahonnan egy üstökös lélegzetelállító, több millió éves utazásra indul a Nap felé.



Furcsa légi járművet fotóztak a Colwyn-öbölben, Angliában

Egyesült Királyság, Colwyn-öböl
2014 augusztus 15.

A szemtanú a következőket mondja:

Miközben Llanddulas-ban sétáltam a tengerparton reggel 7 óra körül, megálltam, hogy megnézzem a tengeri madarakat, ahogy lebuknak a víz alá, nagyjából 30 méterre a parttól.

Ahogy néztem, egy furcsa, szilárd struktúra jelent meg az égen fölöttük északra, és lassan mozgott a part felé. Először azt hittem, hogy egy léggömb, de nagyon tömör és fémes kinézete volt. Gyorsan megragadtam a mobiltelefonom, és készítettem egy képet róla, de aztán balra fordult, és keleti irányba indult. Úgy nézett ki, mintha egy pár tompa szárny lógott volna ki belőle mindkét oldalon, és egy kicsit hegyes volt az elején.

Halk, zümmögő hangot adott ki, és úgy látszott, hogy fehér és kék fények világítanak, vagy pulzálnak rajta. Ahogy kelet felé vette az irányt, a színük megváltozott sárgára.

Azt mondanám, hogy körülbelül 90 másodpercig néztem, és aztán elindult lefelé a tengerparton. Úgy tűnt, hogy egy kicsit megváltoztatta az alakját.

Ezután nagyjából egy mérföldnyire tőlem eltűnt. Volt egy pár a parton, akik szintén látthatták, mivel mögöttem jöttek, ahogy néztem a tárgyat. Azt hiszem külföldiek voltak, mert meglehetősen lebarnultak, és akcentussal beszélgettek egymással, úgyhogy nem mondtam nekik semmit.

Jól ismerem a repülőgépeket, és ez 100%-osan biztos, hogy nem helikopter, vagy merevszárnyú gép volt, és biztosan nem meteorológiai léggömb, mivel irányított módon mozgott.

www.mufon.com

2014. augusztus 17., vasárnap

Talán Makhunik volt az apró emberek ősi városa?

2005 augusztusában, egy kis mumifikálódott holttestet találtak az ősi perzsa faluban Makhunik-ban, a mai Iránban. A felfedezés nemzetközi szenzációt keltett, amikor a kutatók arról számoltak be, hogy a maradványok egy kamaszkorú törpe emberé voltak, és az ősi városban folyó ásatások során kiderült, hogy a hely apró emberek otthonául szolgált. A történet újra felbukkant a Press TV riportját követően, ami gyorsan bejárta az alternatív híroldalakat. Megpróbáljuk kideríteni, hogy a törpék városa valóban létezett, vagy ez az egész csak egy média szenzáció.

Az Ősi Irán Tanulmányok Köre szerint a parányi múmia felfedezésére két hónapos illegális ásatás után került sor, melyet a Kerman tartományban található Gudiz erődben végeztek, amely időben visszanyúlik a Szászánida Birodalomig (i.sz. 224-651), ami az utolsó iráni birodalom volt az iszlám felemelkedése előtt. A múmiát lefoglalták, miután a csempészek megpróbálták eladni több mint 3 millió dollárért Németországban.

A 25 centiméter hosszú test jól megőrződött, és egy vékony réteg borította, melyről kezdetben úgy hitték, hogy mumifikáláshoz használt anyagokból áll, de később megerősítették, hogy az a test bőre. A kezdeti elemzések, melyet egy törvényszéki csoport végzett úgy becsülte, hogy az egyén 16-17 éves volt a halála pillanatában.

A felfedezés olaj volt a tűzre azon szóbeszédeket illetően, hogy egy törpeváros létezett Kerman tartományban, és párhuzamot állítottak "Lilliput városával", melyet Jonathan Swift írt le Gulliver utazásai című híres regényében. Jelentések kezdtek kiszivárogni a feltárt ősi településről, ahol az épületek falai mindössze 80 centiméter magasak voltak.

Az Iran Daily még rá is tett egy lapáttal a szenzációra azt állítva, hogy az ősi falu, ahol a múmiát találták, nem a Szászánida korszakból való, hanem valójában egy 5000 éves "Törpék városa".

"Jelentős aspektusai Shahdad építészetének a felfedezett furcsa házak, utcák és berendezések. A falak, a mennyezet, a kemencék, polcok és minden berendezés arra utal, hogy csakis törpék használhatták," - számolt be az Iran Daily. "Miután eltelt 5000 év a törpék távozása óta, egy nagy őskori régió fekszik eltemetve a föld alatt, és a Shahdad-i törpék elvándorlása zavaros rejtély maradt."

A régészek hamar leleplezték a pletykákat, hogy létezik egy ilyen város a tartományban: "A 38 évnyi régészeti feltárások Shahdad-ban ellentmondanak bármilyen törpe városról szóló történetnek a régióban. A megmaradt házak, melyek falai 80 centiméter magasak, eredetileg 190 centiméteresek voltak. Néhány megmaradt fal csupán 5 centiméter magas, ezért talán azt állíthatjuk, hogy akik ezekben a házakban éltek, csak 5 centiméter magasak lehettek?" - mondta Mirabedin Kaboli, Shahdad város régészeti feltárásának vezetője.

Más szakértők kizárták annak lehetőségét, hogy a múmia azt bizonyítaná, hogy Makhunik a törpék városa lett volna, de mindent egybevéve megtorpantak egy ilyen város helyi legendájának eloszlatásában: "Még akkor is, ha bizonyítást nyer, hogy a test egy törpéé, nem tudjuk biztosan megmondani, hogy a felfedezés régiója Kerman tartományban a törpék városa volt," - mondta Javadi, Kerman tartomány kulturális örökségének és idegenforgalmi szervezetének régésze.

Néhány hónappal a felfedezés után a Payvand Iran News arról számolt be, hogy az antroplógiai vizsgálatok kimutatták, hogy a kis múmia valójában 400 éves, és egyáltalán nem egy törpe, hanem egy koraszülött baba, mely természetes folyamatok során mumifikálódott.

"A csontváz egy koraszülött babáé, aki a helyi feltételek és a temetés módja következtében természetes folyamat eredményeként mumifikálódott," - mondta Farzad Forouzanfar, az iráni kulturális örökség és turisztikai szervezet antropológusa.

Szóval mire következtethetünk Makhunik-ot és az apró múmiát illetően? Úgy tűnik, hogy az esetről szóló média jelentések csak ösztönzőleg hatottak a pletykákra, és a szenzációhajhászás kedvéért hamis színben tüntették fel. Az tűnik legvalószínűbbnek, hogy a múmia egy természetes módon konzerválódott baba maradványa, ahogy az antropológiai vizsgálatok kimutatták. Mindazonáltal furcsa, hogy az "apró emberekről" szóló legendák nem csak Iránban léteznek, hanem megtalálhatók sok kultúrában világszerte.

Az apró emberek elveszett történelme

Dr. Susan Martinez, az "Apró emberek elveszett történelme" (1) szerzője szerint egy ősi faj élt a Földön, mely kis termetű volt. Arra utal, hogy a legendák és történetek számos kultúrában megtalálhatók, mint például a törpe istenek Mexikóban és Peruban, a Hawaii Menehune-k (2), a Cherokee Nunnehi-k (3), valamint az afrikai Pigmeusok (4), és a malajziai Szemangok, és bizonyítékokat merít ezen ősi fajok létezésére a felfedezett apró alagút hálózatokból, kis koporsókból, kisméretű ajtókból, és a törpe méretű kunyhókból.

Míg Dr. Martinez munkája felébresztette a kritikusokat és a szkeptikusokat, mások jóval nyitottabbak voltak:

"Mesék és legendák apró népekről, vagy kis emberekről, számos helyen megtalálható világszerte. Olykor állítólag tolakodóak, de mindig nagyon titokzatosak. Susan Martinez témával kapcsolatos kiterjedt kutatásán keresztül a kis embereket a civilizáció őseként, és a mai ember egyik elődeként ismerhetjük meg," - mondta Jack Churchward kutató és szerző.

(1) - http://www.amazon.com/Lost-History-Little-People-Civilizations/dp/159143145X
(2) - http://en.wikipedia.org/wiki/Menehune
(3) - http://en.wikipedia.org/wiki/Nûñnë'hï
(4) - http://hu.wikipedia.org/wiki/Pigmeusok

Ancient Origins

2014. augusztus 16., szombat

8 nagy egyetem azt állítja, hogy a Föld lehűl

A kormányközi klímaváltozási bizottság felkérte a tudósokat, hogy határozzák meg az elmúlt 10.000 év hőmérsékleti változásait a következő éves jelentéshez, azonban ez a feladat elég nehéznek bizonyult.

Zhengyu Liu, a Wisconsin Egyetem légköri és óceáni tudományok professzora a következőképpen magyarázza:
"A megfigyelési adatok arra utalnak, hogy a Föld hűl, miközben a fizikai adatok ennek teljesen az ellenkezőjét mutatják."
Liu sok más akadémia professzorával dolgozott együtt, hogy megértsék a bolygó nyilvánvaló hűlését:

  • Rutgers Egyetem 
  • Nemzeti Légkörkutató Központ 
  • Alfred Wegener Intézet Sarki és tengeri kutatás 
  • Hawaii Egyetem
  • Reading Egyetem
  • Kínai Tudományos Akadémia 
  • Albany Egyetem
A kérdést Holocén hőmérsékleti talánynak nevezték el, amelyet így magyaráznak:
"A közelmúlt éves globális hőmérsékleti rekonstrukciója azt mutatja, hogy a korai Holocén melegedését egy lehűlés követte a Holocén közepétől egészen a végéig."
"Ez a globális lehűlés rejtélyes, mert ellentétes a várt és a szimulált globális felmelegedési tendenciával a visszahúzódó jégtakaró és az emelkedő légköri üvegházhatású gázok miatt."
"A kritikus újragondolása a rekonstruált lehűlés és a szimulált felmelegedés közötti ellentmondásnak azt jelzi, hogy jelentős torzítások vannak a rekonstrukció szezonalitásában, és a jelenlegi éghajlati modellek érzékenységében."
Liu azt sugallja:
"Az elmúlt 10.000 évben tudjuk, hogy a légköri szén-dioxid 20 milliomod résszel emelkedett a 20. század előtt, és az utolsó jégkorszak maximumának hatalmas jégtakarója már visszavonult."
"Ezek a fizikai változások arra utalnak globálisan, hogy az évi átlagos globális hőmérséklet továbbra is melegedést mutat akkor is, ha a világ különböző régiói lehűlést tapasztalnak, ahogy a kis jégkorszak során Európában a 16. és 19. század között."
A borúlátó tudósok körében állandósult a mítosz, melyben 97%-os egyetértés van, hogy az ember okozta klímaváltozás valós, és hogy a Föld melegszik.

Ugyanakkor John Cook, a Queenslandi Egyetem Globális Változások Intézetének klímatudósa adatokat hozott nyilvánosságra, melyek azt mutatják, "hogy csupán elenyészően kis hányadát publikálták azoknak a tanulmányoknak, melyek elutasítják a konszenzust az emberi eredetű globális felmelegedést illetően."

Ezt a jelentést azonnal megtámadták.

Alastair McEwan a Queenslandi Egyetem alkancellárja megvédte kollégáinak azon állítását, hogy tudományos konszenzus van a kérdésben, függetlenül Cook megállapításaitól:
"A Queenslandi Egyetem közzétett valamennyi vonatkozó adatot a tanulmányaiban, melynek tudományos értéke van a szélesebb közönség számára."
McEwan így folytatja:
"A Queenslandi Egyetem csak azokat az adatokat tartotta vissza, melyek alapján a kutatásban résztvevők azonosíthatók, akik névtelenségük megőrzésének feltételével vettek részt a kutatásokban.. Ezek a feltételek nem ritkák a tudományos kutatásban, és a titoktartási kötelezettség megszegése visszatarthatja az embereket attól, hogy a jövőben részt vegyenek értékes kutatásokban."
Hogy Cook-ot lejárassák, klímakutatók egy tanulmánya jelent meg 2013-ban, mely azt állította, hogy Cook "elferdítette a konszenzusban lévő tudósok véleményét."

A klímakutatók azt mondják:
"A 11.944 közzétett tanulmányból Cook mindössze 41-et vizsgált, melyek határozottan kijelentik, hogy a legtöbb felmelegedést az ember okozta 1950 óta."
Ezt azt mutatja, hogy az egyetértés abban, hogy a klímaváltozásnak az egyedüli okozója az ember, csupán 0,3%-os. David Legates a Delaware Egyetem geológia professzora a következőt nyilatkozta:
"Megdöbbentő, hogy bármelyik folyóirat, mely közzétett klímatanulmányt, 97%-os konszenzusra hivatkozik, miközben a szerzők saját elemzése a valódi konszenzusról 1% alatt van."
Occupy Corporatism

A Nagy Globális Felmelegedés Svindli

"Ahogy kerestük az új ellenségképet, mely egyesítheti az embereket, arra jutottunk, hogy a környezetszennyezés, a globális felmelegedés veszélye, a vízhiány, az éhínség és az ehhez hasonlók tökéletesen megfelelnek minden szempontból. Ezeket a veszélyeket mind az emberi tevékenység okozza, és csak egy teljesen új hozzáállással lehet felülkerekedni rajtuk. Vagyis az új ellenség, maga az ember lehet."

- Római Klub: Az Első Globális Forradalom