A tudomány gyakran megerősíti amit már tudunk, de amikor eljárásai kísérletet tesznek a fogalmak logikus megértésére, melyek már nem mérh...
A tudomány gyakran megerősíti amit már tudunk, de amikor eljárásai kísérletet tesznek a fogalmak logikus megértésére, melyek már nem mérhetők objektív mércével, akkor szánalmas kudarcot vallanak, hogy megmagyarázzák az univerzális folyamatokat, melyek még mindig túl nagyok ahhoz, hogy a világ el tudja azokat fogadni névértéken.
De ez nem hat meg bennünket. A szívmegállást túlélők beszámolói a "halálközeli élményről" most már tudományosan is megalapozottak a Michigani Egészségügyi Rendszer Egyeteme kutatásai szerint, hogy megpróbálják legalább megmagyarázni, hogy miért folytatja tovább megfelelő működését az agy a klinikai halál után.
A halál nem egy olyan téma, amire gyakran gondolunk, vagy akár kényelmesen beszélünk róla. Tény, hogy számos kortárs szociológus véli úgy, hogy annak ellenére, hogy a modern időkben széles körben elterjedt a gondolkodás liberalizálása, a halál az egyik téma, ahol a tabu mértéke ténylegesen megnőtt.
Bár a halál az élet szerves része, de vajon hogyan képes a haldokló agy létrehozni tudatos aktivitást, ez erőteljesen vitatott.
De ezen a héten a PNAS Korai Kiadásának egy U-M tanulmánya azt mutatja, hogy röviddel a klinikai halál után, amikor a szív megszűnik dobogni, és leáll a vérellátás az agyban, a patkányok az agyi aktivitás jellemző tudatos észlelési mintáit mutatták.
"Ez az állatokon végzett tanulmány elsőként foglalkozik azzal, hogy mi történik a haldokló agy neurofiziológiai állapotával," - mondja Jimo Borjigin Ph.D, a Michigani Orvosi Egyetem molekuláris és integratív élettan és neurológia egyetemi docense.
"Ez képezi az alapot a jövőbeli emberi kutatásokhoz, a haldokló agyban jelentkező tapasztalatok vizsgálatához, és ebbe beletartozik a szívmegállás alatt látott fény is," - mondja.
Néhány tudós számára, látva a fényt a halálközeli élmények alatt, az csak az agy által létrehozott elektromos aktivitás. Mások számára viszont sokkal több.
A halálközeli élmény a közelgő halállal kapcsolatos személyes tapasztalatokra utal, melybe beletartozik többféle lehetséges testtől elkülönült érzékelés, levitáció érzése, teljes nyugalom, biztonság, melegség, az abszolút feloldódás és a fény jelenlétének tapasztalata.
Ezekről a jelenségekről általában azután számoltak be, miután egy egyént klinikailag halottnak nyilvánítottak, vagy nagyon közel állt a halálhoz. Sok halálközeli élmény beszámoló azonban olyan eseményből származik, ahol nem volt életveszély. A legújabb szív újraélesztési technikák fejlesztésével a halálközeli élményekről szóló beszámolók is megszaporodtak. A tapasztalatok orvosi folyóiratokban jelentek meg, melyeknek hallucinációszerű jellemzői voltak, míg a parapszochológusok, vallási hívők és egyes tudósok rámutattak, azok a halál utáni élet és a tudat-test kettősségének bizonyítékai.
Sok tudós úgy gondolja, hogy a halálközeli élmények nem tekinthetők valamiféle képzelgésnek. Éppen ellenkezőleg, az eredetük arra késztette őket, hogy azokra úgy tekintsenek, mint amelyek nem ebben a valóságban léteznek, hanem egy másikban.
A ragyogó fehér fényről, testen kívüli érzékelésről és az életük szemük előtt történő lepergéséről olyan emberek számoltak be, akik közel álltak a halálhoz, de túlélték, és ez az egész világon igen gyakori.
A Halálközeli Élményt Kutató Alapítvány a legnagyobb halálközeli élmény honlap a világon, több mint 23 nyelven, több ezer emberrel, akik részletesen leírták a halálközeli élményeiket.
A kutatók elemezték az agyi aktivitásról készített úgynevezett elektroenkefalográf (EEG) felvételeket kilenc altatott patkánynál, az előidézett szívmegállásos kísérletek alatt.
A szívmegállás első 30 másodpercében az összes patkány széleskörű magasan szinkronizált agyi aktivitás tranziens hullámait mutatta, mely a nagyon felizgatott agy jellemzőivel rendelkezik.
Ezenfelül a szerzők közel azonos mintákat figyeltek meg haldokló patkányok agyában fulladás alatt.
"A jóslatot, hogy az agy tudatos tevékenységének jelét találjuk szívleállás közben, az adatok megerősítették," - mondta Borjigin, akiben 2007-ben fogant meg a projekt ötlete a tanulmány társszerzőjével, Michael M. Wang neurológussal, a neurológia és a molekuláris és integratív élettan egyetemi docensével közösen.
"De bennünket is meglepett a magas szintű aktivitás," - teszi hozzá a tanulmány vezető szerzője George Mashour altatóorvos, aneszteziológiai és idegsebészeti adjunktus. "Tény, hogy a halál közelében a tudat sok ismert elektromos jellegzetessége meghaladta az ébrenléti állapotban mérhető szintet, ami arra utal, hogy az agy képes a jól szervezett elektromos tevékenységre a klinikai halál korai szakaszában."
Ezek az impulzusok a neuronális funkciók egyike, melyekről úgy gondolják, hogy megerősítik az emberi tudatot, különösen akkor, amikor segítenek "összekötni" az információkat az agy különböző részeiben.
Az agyról azt feltételezték, hogy inaktív a szívmegállás közben. Ugyanakkor az agy neurofiziológiai állapotát a szívmegállást követően mostanáig nem vizsgálták szisztematikusan.
Dr. Borjigin elmondta, elképzelhető, hogy ugyanez fog történni az emberi agyban, és hogy ez a megemelkedett szintű agyi aktivitás és tudatosság vezethet a halálközeli élményekhez. Ezen tapasztalatok valóságát, és hogy miképp érzékeli ezt a klinikailag halott páciens, lehetetlen mérni, de bizonyíték van arra, hogy valami nagyon is valós történik a halál után.
"Ez a tanulmány azt mondja, hogy az oxigén, vagy mind az oxigén, mind a glükóz csökkentése a szívmegállás alatt serkenti az agyi aktivitást, ami a tudatos folyamatokra jellemző," - mondta Borjigin. "Valamint egy tudományos keretet nyújt a halálközeli élményekről a számos szívmegállás túlélő beszámolója alapján."
Ez nem azt jelenti, hogy a halálközeli élmények elképzeltek, vagy hogy az agy hoz létre egy tapasztalatot, amit elképzel, de azt mondja, hogy van egy klinikai bizonyíték, hogy valami bekövetkezik az agyban, aminek egyébként lehetetlennek kellene lennie az alapján, amit az agyról korábban tudtunk.
http
Meglepő
"Mintha tűz tombolna az agyban, a tudatos tevékenységben szerepet játszó agyi területeket átjárja az aktivitás." De hozzáteszi: "Egy korlátja viszont van, hogy nem tudjuk időben, mikor fog a halálközeli élmény valóban bekövetkezik. Talán korábban, amikor a beteg altatásban volt, vagy az operáció bizonyos pontján, jóval a szívleállás előtt, lehetetlen bármilyen objektív adatot levonni a halálközeli élmény szubjektív tapasztalatából. Lényegében csak azok tapasztalják meg a halálközeli élményt, akik részletekkel tudnak szolgálni róla."
Dr. Michael Sabom egy kardiológus, akinek legújabb könyve a "Fény és halál" egy részletes orvosi és tudományos elemzést tartalmaz egy nő, Pam Reynolds csodálatos halálközeli élményéről.
Ő egy ritka operáción ment keresztül, hogy eltávolítsanak az agyából egy hatalmas basilaris aneurizmát, ami az életét fenyegette. Az aneurizma mérete és elhelyezkedése azonban kizárta a szabványos neurosebészi technikákkal való biztonságos eltávolítását.
Elküldték egy olyan orvoshoz, aki úttörő és merész műtéti eljárásáról, az úgynevezett hipotermiás szívmegállításról ismert. Ez lehetővé tette Pam aneurizmájának eltávolítását ésszerű eséllyel a sikerre. Ez a művelet, az orvosok által "megállásnak" nevezett eljárás szükségessé tette Pam testhőmérsékletének 15 Celsius fokra csökkentését, a szívverés és a légzés leállítását, ezután az agyhullámai ellaposodtak, és a vér kifutott a fejéből.
Mindennapi értelemben halott volt. Az aneurizma eltávolítása után visszatért az életbe. Abban az időben, amíg Pam testét leállították, halálközeli élményt tapasztalt meg. A rendkívül részletes testen kívüli megfigyelései, melyeket később ellenőriztek, nagyon pontosak voltak. Ez az eset tekinthető az egyik legerősebb bizonyítéknak a halálközeli élmények kutatásában, mivel képes volt leírni az egyedülálló sebészeti műszereket és használt eljárásokat, és részletesen leírta ezeket az eseményeket, miközben klinikailag agyhalott volt.
Amikor Pam minden életfunkciója leállt, az orvos bekapcsolta a sebészeti fűrészt, és elkezdte átvágni Pam koponyáját. Miközben ez történt, Pam jelzése szerint érezte magát "felbukkanni" a testén kívül, és lebegni a műtőasztal fölött. Aztán nézte, ahogy az orvosok dolgoznak élettelen testén egy ideig. A testenkívüli helyzetéből megfigyelte, ahogy az orvos fűrészeli a koponyáját, amit olyannak látott, mint egy elektromos fogkefe.
Gyakorlati szempontból a tudományos vita világán kívül háromféle klinikai vizsgálat határozza meg az agyhalált. Az első, a szokásos elektroenkefalográf vagy EEG, mérve az agyhullámokat. A "lapos" EEG jelenti az agykéreg nem működését, a nagyagy külső héját. Másodszor, az akusztikusan kiváltott válaszok, hasonlóan a Pam sebészeinek fülhallgatói által kiváltott kattintásokhoz, mérve az agytörzs életképességét. Ezen potenciálok hiánya az agytörzs funkcióinak hiányát jelentik. És a harmadik, az agyhoz nem eljutó vér dokumentálása egy marker az agyműködés általános hiányára vonatkozóan.
Egyes tudósok feltételezik, hogy a halálközeli élmény az agy kémiájának terméke. De Dr. Peter Fenwick neuropszichiáter és vezető tekintély Nagy-Britanniában a halálközeli élményekkel kapcsolatosan úgy véli, hogy ezek az elméletek még messze elmaradnak a tényektől. A dokumentumfilm, "Az ismeretlenbe: Furcsa de igaz" Dr. Fenwick agyi állapotát írja le a halálközeli élmény közben:
"Az agy nem működik. Ez nem ott van. Ez elpusztult. Ez abnormális. De mégis, létrehozza ezeket a nagyon világos élményeket... ez egy öntudatlan állapot, amikor az agy megszűnik működni. Például ha elájulsz, a földre esel, nem tudod mi történik, és az agy nem működik. A memória rendszerek különösen érzékenyek az eszméletvesztésre. Szóval, nem emlékszel semmire. De mégis, egy ilyen tapasztalat után (halálközeli élmény), tiszta, világos emlékekkel jössz vissza. Ez egy igazi rejtély a tudomány számára. Még nem láttam egy olyan jó tudományos magyarázatot, ami meg tudná magyarázni ezt a tényt. Annak a modern hagyományát, hogy egy nemléttel azonosítsuk a halált, elhagyhatjuk. Mivel nincs okunk azt hinni, hogy az emberi halál elvágja az egység minőségét az univerzumban." - Larry Dosseypreventdisease
