Belépés egy párhuzamos dimenzióba

A párhuzamos univerzumok, dimenziók a sajátunkhoz majdnem hasonlóak, tűnődött egykor Platón, és a Princeton Egyetem végzős hallgatója Hug...

A párhuzamos univerzumok, dimenziók a sajátunkhoz majdnem hasonlóak, tűnődött egykor Platón, és a Princeton Egyetem végzős hallgatója Hugh Everett matematikailag is tanulmányozta 1954-ben. Ezen párhuzamos világok közös mítosza kapcsolatba került a sci-fi irodalommal Edwin A. Abbott 1884-es "Síkföld: Számos dimenzió romantikája" című regényében.

Több modern sci-fi, mint a dimenzióugró televíziós műsor a "Sliders", és Philip K. Dick regénye "Az ember a Fellegvárban" (melyben a tengelyhatalmak nyerték a II. Világháborút) nyújtanak bepillantást ezekbe a világokba, melyek eltérnek a sajátunktól. Izgalmasan hangzik, hacsak nem magad bukkansz rá az egyik ilyen dimenzióra, ahogy azt Carol Chase McElheney tette 2006 márciusának elején.

Eső verte McElheney autóját, ahogy áthajtott San Bernardinon, Kaliforniában, hogy eltöltsön néhány napot egy kutyakiállításon Perrisben. Ahogy megállt egy dombon a város déli részén egy közúti jelet látott Riverside-hoz közel. Családi gyökerei Riversidehoz kötötték az 1800-as évek elejéről, és meg akarta látogatni a jól ismert helyeket, mint például a régi házukat, és a temetőt, ahol a nagyszülei vannak eltemetve. "Riverside-ba jártam már kicsi korom óta," - mondta McElheney. "Nagyon jól ismerem a várost. Tudom, hol élt a nagymamám. Voltam a temetőben. Tudtam, hogy hova megyek."
[post_ads]
Ahogy McElheney nagyszülei sírjának meglátogatására gondolt, a hideg futott át rajta. "Ahogy elhatároztam hogy meglátogatom a temetőt, hirtelen szivar illata töltötte be az autómat?" - mondta. "Ez szakadó esőben volt, és az ablakaim fel voltak húzva. Nagyapám szivarozott, és meghalt, amikor öt éves voltam, ez minden, amire vele kapcsolatban emlékszem."

Ugyanolyan gyorsan, ahogy a szag átlebegett az autón, el is tűnt. Elhajtott Riverside mellett Perrisbe, ahol beköltözött egy szállodába, hogy részt vegyen a kutyakiállításon.

Másnap McElheney részt vett az első pásztorkutya próbán, aztán elment Riversideba. Nem tetszett neki, amit látott. "Nem találtam ott semmi ismerőst," - mondta McElheney. Ott éltem a főiskola után. "Az utcája nem volt ugyanaz, valami nem stimmelt. A bungalók kis udvarral ugyanolyan idősnek látszottak, mint az öreg ház, és a számok helyesek voltak, de a ház nem volt ott. Nem találtam a régi helyén," - mondta. "Azt gondoltam, hogy nem lehet, hogy lebontották a házat és egy másikat építettek az 1920-as évek stílusában, hogy építészetileg illeszkedjen. Egyik ház sem tűnt ismerősnek. Mindegyik másképp nézett ki."

Aztán elhajtott abba az utcába, ahol nagyanyja élt, és leállította a kocsit, majd csodálkozva körülnézett. "Teljesen más volt," - mondta. "Egyik ház sem volt olyan, mint amire emlékeztem. Nem voltak magas fák, a háza pedig nem volt ott. A házszámok ugyanabban a sorrendben voltak, de mindegyik ház új volt. A nagymamám háza, a nagynéném és a nagybátyám háza a szomszédban eltűntek." Minden ház, melynek a nagyanyja utcájában kellett volna lennie, modern farm-stílusú épületként sorakozott bokrokkal, nem olyanok, mint a nagyanyja nagy Tudor háza hatalmas eukaliptusz fákkal az udvaron. "Egyszerűen csak eltűnt."
[post_ads_2]
A temető is. "A temető, ahol a nagyszüleim el voltak temetve, nem volt ott," - mondta McElheney. "Körbe-körbe vezettem a terület körül, ahol lennie kellett volna, de csak el volt kerítve, és tele volt gazzal. Kapu sem volt, behajtó vagy ilyesmi."

McElheney zavarodottan elindult az üres telektől, hogy megnézze, hátha talál bármi ismerőst. Talált. Felismerte a Riverside Városi Kollégiumot és a Központi Középiskolát. "Néhány más dolog stimmelt. A főiskola és a középiskola jobbra nézett," - mondta. De amikor rátért a Egyetemi Sugárútra, a dolgok jelentősen eltérőek voltak. "Az Egyetemi Sugárút volt a fő akadály, ijesztően kinéző emberek voltak ott, úgyhogy eljöttem onnan," - mondta. "Kerestem a Misszió Vendégfogadót, és nem volt ott."

Az Egyetemi Sugárút, egykor éttermek, biztosító társaságok, bankok és motelek otthona, most "teljesen gettó," - mondta McElheney. "Minden tele graffitivel, és elhagyatott." Azon a ponton félt megállni és érdeklődni. Az Egyetemi Sugárúton rájött, hogy valami másvilági történik vele. "Az jutott eszembe, ha kiszállnék a kocsiból, akkor valami furcsa történne," - mondta McElheney. "Azt gondoltam, ha beszélnék valakivel, akkor örökre itt tartana ennek a 'másik' Riversidenak a furcsa változata, vagy, hogy ők nem is emberek lesznek. Minél több helyet próbáltam felismerni, annál inkább semmi sem volt a helyén. Semmi sem tűnt ismerősnek."

Néhány gyötrelmesen frusztráló óra után McElheney megfordította az autót, és visszament Perrisbe. "Minden normális volt," - mondta. "Attól féltem, ha visszamegyek, a hotel nem lesz ott, vagy a kulcsom nem lesz jó. Minden olyan volt, amilyennek lennie kellett."

Néhány évvel később McElheney apja meghalt, és ugyanabban a temetőben temették el, ahol a nagyszüleit, abban a temetőben, melyet egy üres, elkerített teleknek látott, sok gazzal. "Visszakerült arra a helyre, amire emlékeztem," - mondta."Apámat a nagyszüleim mellé temették. A város többi része olyan volt, mint annak idején, amikor ott éltem a főiskola után a 70-es években. Az unokatestvérem ott volt, és elmondta, hogy a háza és a nagymama háza még mindig ott vannak. Az Egyetemi Sugárút normálisan nézett ki, és a Misszió Fogadó is ott volt. Ott ebédeltünk. Jól éreztem magam. Nem mentem vissza más területekre, hogy ellenőrizzem, de tudtam, hogy rendben lennének."

Mi történt Carol Chase McElheneyvel? Meg van róla győződve, hogy átcsúszott egy másik dimenzióba - egy olyanba, mely kevésbé volt barátságos. "Az volt az érzésem, ha kiszállnék a kocsiból, és beszélnék valakivel, akkor elmennék, és leugranék a föld széléről. És végül eltűnnék," - mondta. "Ez dimenziós dolog lehetett. Úgy nézett ki, mintha 2006-ban lettem volna, de teljesen máshol voltam. Úgy nézett ki, mint Riverside, ami egy teljesen más irányt vett."

mysterious universe


Könyvajánló

Az ember a Fellegvárban
Philip K. Dick

Amerika, 1962. A rabszolgatartás újra legális. A néhány túlélő zsidó álnéven bújkál. San Franciscóban a Ji King legalább annyira hétköznapi dolog, mint a telefonkönyv. Mindez azért, mert a szövetséges hatalmak elveszítették a második világháborút, és az Egyesült Államok területén most közösen osztozik a császári Japán és a náci Németország. De azt mondják, létezik egy könyv. Egy betiltott könyv, amely egy másik világról szól. Azt is mondják, hogy abban a másik világban a háborút a szövetségesek nyerték meg. Mindenki a valóságot keresi, de vajon létezik-e valóság egyáltalán?

Edwin A. Abbott - Síkföld

A 19. század végén megjelent Síkföld igazi tudományos fantasztikus csemege. Az író a negyedik dimenzió létét igyekszik valószínűsíteni az euklidészi geometria leleplezésével. A történet a kétdimenziós világ egyik polgára: egy Négyzet meséli el, aki végül is eretnek nézetei miatt börtönbe kerül.

A nagy számítógép a földi civilizáció egy sajátos, elképzelt jövőbeli változatát tárja az olvasó elé. Az ember megalkotta a számítógépeket, de ember és számítógép együttélése, a "szimbióziskor" és egy katasztrófa után a számítógépek olyan tökéletes civilizációt szerveznek, amelyben az ember teljesen fölöslegessé válik, legfeljebb kegyeletből, rezervátumban őrzik néhány példányát. Így semmisíti meg a tökéletes civilizáció önmagát, kiiktatva célját és értelmét: az embert.