Hangok a fejemben - Egy skizofrén nő feltárja a bölcsességet, melyet mindannyiunknak ismernünk kell

Gyakran gondoljuk úgy, hogy a súlyos mentális betegségek velünk, "normális" emberekkel nem függnek össze. Azt tartjuk, hogy az ...

Gyakran gondoljuk úgy, hogy a súlyos mentális betegségek velünk, "normális" emberekkel nem függnek össze. Azt tartjuk, hogy az elme betegsége az valami teljesen más és elkülönülő attól, amit mi "egészséges" elmének nevezünk.

Egészen addig, amíg meg nem nézed az alábbi videót, úgy érezheted, hogy semmiféle kapcsolatod sincs bármiféle mentális betegséggel.

Így vagy úgy, de mindannyian hallunk hangokat a fejünkben. Mindannyiunkban van egy belső narrátor, mely gondolatokat generál. Nem kell őket komolyan vennünk, nem kell hinnünk bennük, és nem kell megengednünk, hogy irányítsák az életünket, de gyakran ezt tesszük. Az emberiség egy olyan irányzatot épített ezekre a gondolatokra, ami megkérdőjelezhetetlenné tette őket, elfogadta azokat mint egyfajta hitet, melyek gyakran minden szavunkat, tettünket és reakciónkat irányítják.

Képzeld el, hogy ezek a gondolatok mind hallhatóvá válnak a számodra, melyek visszatükrözik az összes félelmed, aggodalmad, bizonytalanságod, az önmagadról és a világról alkotott hited, mint egy nagyméretű nagyító. Képzeld el, hogy önálló életet élnek, és megpróbálnak meggyőzni arról, hogy a félelmed és a bizonytalanságod valós, és hogy engedelmeskedned kell nekik. Ez tényleg egy "betegség", ami egy teljesen más kategória, mint a gondolatok hallása a fejünkben, és hinni bennük?

Lassan világossá válik, hogy a legtöbb mentális betegség eszközként is tekinthető a személyes fejlődésben, ami felnagyítja a legtöbb mélyen gyökerező hiedelmünket és félelmünket, hasonlóan ahhoz, ahogy a "megszokott" énünk tükrözi a bizonytalanságunkat. Mindkét esetben megmutatják nekünk az énünket akadályozó felfogásunkat, mintegy lehetőségként, hogy újra képessé váljunk meghaladni őket.

Eleanor Longden története, aki leírja skizofréniáját, erőt adhat mindenkinek, hogy vizsgálat alá vegye a saját elméjét és gondolatait több együttérzéssel és megértéssel, és visszaszerezze életének kormánykerekét. Ha ő meg tudta csinálni, akkor mi is képesek vagyunk rá.

Eleanor Longden olyannak tűnt, mint a többi első éves: magabiztosan és a világgal mit sem törődve érkezett az egyetemre. Egészen addig, míg meg nem szólaltak a hangok a fejében. Ezek a kezdetben ártalmatlan belső narrátorok egyre ellenségesebbek és erőszakosabbak lettek, rémálommá változtatva életét.

Skizofréniát állapítottak meg nála, kórházba dugták, begyógyszerezték, majd félrelökték egy olyan rendszerben, mely nem tudott segíteni rajta. Longden megindító története egy több éves utazásról szól, vissza a mentális egészség felé, miközben csak az tartotta életben őt, hogy megtanult hallgatni belső hangjaira.