A Föld mágneses mezeje 10-szer gyorsabban csökken mint normális esetben, és egy életöltőn belül megfordulhat

El tudod képzelni, hogy egyik reggel felkelsz, és rádöbbensz, hogy az iránytűd déli irányba mutat észak helyett? A hatása akár geomágneses...

El tudod képzelni, hogy egyik reggel felkelsz, és rádöbbensz, hogy az iránytűd déli irányba mutat észak helyett? A hatása akár geomágneses egészségügyi problémákat is okozhat a Föld lakosságának 15 százalékánál.

Ugyanakkor ez mégsem olyan bizarr, mint amilyennek hangzik. A Föld mágneses mezeje a bolygó történetében sokszor átfordult már, de nem egyik napról a másikra. Ez a kétpólusú mágneses mező, mint egy mágnesrúd, ugyanolyan intenzitású marad több ezer, vagy millió éven keresztül, de eddig teljesen ismeretlen okból legyengül, és feltehetőleg néhány ezer évenként irányt vált.

Jelenleg egy Olaszországból, Franciaországból, a Columbia és a Kaliforniai Egyetemről összeállt kutatócsoport új tanulmánya szerint az utolsó mágneses megfordulás 786 ezer évvel ezelőtt nagyon gyorsan megtörtént, kevesebb mint 100 éven belül, ami nagyjából egy emberöltő.

"Elképesztő látni ezt a gyors átfordulást," - mondta Courtney Sprain, a Kaliforniai Egyetem végzős hallgatója. "A paleomágneses adatok nagyon jól mutatják. Ez az egyik legjobb eddigi nyilvántartás arról, hogy mi történik ey pólusváltás során, és milyen gyorsan képes megtörténni."

Hogyan hat az emberekre

Számos állat érzékeli a Föld mágneses mezejét, az emberek miért ne éreznék? Teszi fel a kérdést Oleg Shumilov az orosz Északi-ipari Ökológiai Problémák Intézetének munkatársa.

Egy 2006-ban megjelent kutatás, mely a szív- és érrendszeri panaszokat és a geomágneses zavarokat vizsgálta megállapította, hogy lehetséges kapcsolat van az ember egészsége és a geomágnesesség között, és a hatások úgy tűnik, hogy hangsúlyosabbak a magasabb szélességeken. (1)

Egy szintén 2006-os ausztrál tanulmány például ugyancsak összefüggést talált az öngyilkosságok számának növekedése és a geomágneses tevékenység között. (2)

A pólusváltás hatással lehet az elektromos hálózatokra és a rákos megbetegdések arányára

Sprain és Paul Renne, a Kaliforniai Egyetem Geokronológiai Központ igazgatója, és az egyik Berkeley professzor társzerzői a tanulmánynak, mely a Nemzetközi Geofizikai Folyóiratban fog megjelenni novemberben. (3)

Az új bizonyítékokra támaszkodó felfedezés azt mutatja, hogy a Föld mágneses mezeje csökkenésének intenzitása 10-szer gyorsabb, mint normális esetben lennie kellene, ami egyes geofizikusokat arra a jóslatra késztetett, hogy az átfordulás néhány ezer éven belül megtörténik.

Bár a mágneses megfordulás jelentős bolygószintű esemény, melyet a Föld vasmagjának hőáramlása okoz, nincsenek dokumentált katasztrófák a múltban történt átfordulással kapcsolatban annak ellenére, hogy sokan keresték a geológiai és biológiai feljegyzésekben.

És mivel a Föld mágneses mezeje megvédi az életet a Nap nagy energiájú részecskéitől és a kozmikus sugaraktól, melyek mindegyike okozhat genetikai mutációkat, egy gyengülő, vagy ideiglenesen megszűnő mező a végleges megfordulás előtt megnövelheti a rákos megbetegedések arányát is. A veszély még nagyobb volna az élet számára, ha a teljes átfordulást az instabil mágneses viselkedés hosszú időszakai előznék meg,

"Jobban át kellene gondolnunk, hogy milyen biológiai hatásai volnának," - mondta Renne.

A Nap koronakidobódásai is jelentős hatással lesznek a Földre az átmenet során. (4)

A vulkanikus hamu viszgálata

Új következtetésekre jutottak az ősi tóüledékek mágneses mező igazodásának mérése alapján, melyet az Appennin hegység Sulmona medencéjében végeztek Olaszországban. A tóüledékben hamurétegeket találtak beágyazódva, mely a római vulkanikus terület kitöréseiből származik a vulkán széllel szembeni oldalának nagy területén, melybe beletartoznak a közelben található időszakosan kitörő vulkánok, a Sabatini, a Vezúv és az Alban Hills.

Leonardo Sagnotti, a Római Nemzeti Geológiai és Vulkanológiai Intézet munkatársa által vezetett olasz kutatócsoport vizsgálta az üledékekbe fagyott mágneses irányt, ami az ősi tófenék alján gyűlt össze.

Sprain és Renne argon-argon kormeghatározást használt (5), mely módszert széles körben használják a kőzetek korának meghatározásánál, hogy kiderítsék a hamurétegek korát az üledékes rétegek alatt és felett, melyek rögzítették az utolsó pólusváltást. Ezeket az időpontokat kollégája, Sebastian Nomade, a Kaliforniai Egyetem egykori posztdoktori munkatársa is megerősítette a Gif-Sur-Yvetteben található Környezeti és Éghajlati Tudományegyetem Laboratóriumában, Franciaországban.

Mivel a tó üledék magas és egyenletes sebességgel rakódott le egy 10 ezer éves periódus alatt, a csapat képes volt interpolálni a réteg korát, amely megmutatja a mágneses átfordulás időpontját, az úgynevezett Matuyama-Brunhes átmenetet mintegy 786 ezer évvel ezelőtt. Ez a dátum sokkal pontosabb, mint a korábbi tanulmányok, melyek a pólusváltást 770 és 795 ezer évvel ezelőtti időszak közé tették.

"Ami hihetetlen, hogy egy fordított polaritásból egy olyan mezőbe megy át, ami normális, a kettő között lényegében nincs semmi, ami azt jelenti, hogy nagyon gyorsan kellett volna megtörténnie, valószínűleg kevesebb, mint 100 éven belül," - mondta Renne. "Nem tudni, hogy a következő pólusváltás hirtelen fog-e bekövetkezni, mint ahogy korábban."

Instabil mágneses mező előzi meg a 180 fokos átfordulást

"Függetlenül attól, hogy az új mérési eredmények bajt jelentenek-e modern civilizációnk számára, valószínűleg sokat segít a kutatóknak megérteni, hogyan és miért fordul át időszakosan a Föld mágneses mezejének polaritása," - mondta Renne.

Az olaszok vezette csoport mágneses adatai a jelek szerint egy hirtelen 180 fokos átfordulást mutatnak, melyet egy bizonytalan időszak előzött meg, mely közel 6000 évet ölel fel. Az instabilitás két időintervallumot foglal magában kis mágneses térerősséggel, melyek mindegyike körülbelül 2000 évig tartott. A gyors változás az alacsony térerősség első intervallumában történhetett. A teljes mágneses polaritás megfordulás - vagyis az utolsó és nagyon gyors pólusváltás a mai mágneses mezőbe - az alacsony mágneses térerősség legutóbbi időszakának végén történt meg.

(1) - http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs10712-006-9010-7
(2) - http://cat.inist.fr/?aModele=afficheN&cpsidt=17522055
(3) - http://gji.oxfordjournals.org/content/199/2/1110.full
(4) - http://hu.wikipedia.org/wiki/Napkitörés
(5) - http://web.interware.hu/valas/Valas/hirek/arch/arar.htm