2014 tíz legfontosabb régészeti felfedezése

Ez az év a látványos régészeti felfedezéseké volt, köztük egy 4000 éves elsüllyedt hajó, hatalmas megalitikus kövek, titokzatos ember alk...

Ez az év a látványos régészeti felfedezéseké volt, köztük egy 4000 éves elsüllyedt hajó, hatalmas megalitikus kövek, titokzatos ember alkotta árkok, a legrégebbi ismert barlangrajzok a világon, egy monumentális sír Görögországban, és egy újonnan felfedezett fáraó Egyiptomban. A technológiai fejlődés lehetővé tette rejtett Maja templomok felfedezését a mexikói dzsungelben, és több száz struktúra megtalálását Stonehenge környékén, és az emberi genom új megértését. Szinte lehetetlen egy év régészeti felfedezéseit leszűkíteni néhányra, de talán sikerült összegyűjteni a 10 legjelentősebbet a 2014-es évből, melyek számos új információval szolgálnak ősi múltunkról.

1. Radarral több száz megalitikus emléket, kápolnát és szentélyt találtak Stonehenge körül

Egy 2014 szeptemberi űttörő régészeti sajtóközleményben régészek feltárták azt a négy évig tartó projektet, melynek célja az volt, hogy feltérképezzék Stonehenge és környéke felszín alatti tájképét, és amit találtak, röviden elképesztő. A csúcstechnológiájú készülékeiken keresztül megpillanthatták azt a tájat, amely hemzseg a halomsíroktól, kápolnáktól, templomoktól, vermektől és egyéb építményektől, amelyeket még soha senki sem látott. A legnagyobb meglepetést egy 60 eltemetett kőoszlopból álló 330 méter hosszan elnyúló sor jelentette, amely egy nagy, Durrington Walls nevű, tál alakú területen található, amely Nagy-Britannia legnagyobb kőemléke az Avon folyó mellett.

A felfedezés jelentősen megváltoztatja a Stonehenge-ről kialakult uralkodó nézetet, miszerint ez volna a táj elsődleges helyszíne. Ehelyett a Salisbury síkság egy aktív vallási központ képét mutatja több mint 60 kulcsfontosságú hellyel, ahol az ősi népe szent szertartásokat végezhettek, és teljesíthették vallási kötelezettségeiket. "Ez nem csak egy újabb lelet," - mondta Vince Gaffney, a Birminghami Egyetem professzora. "Ez meg fogja változtatni azt, hogyan tekintsünk Stonehenge-re."

2. Látványos macedón sír és emberi maradványok kerültek elő Amphipolisban, Görögországban

Régészek egy újabb fantasztikus macedón sírt ástak ki a Kasta dombon, Amphipolisban, melyet Nagy Sándor korára tesznek (i.e. 4 század), ami emberi maradványok felfedezését hozta, amelyek jelenleg tesztelés alatt állnak.

A Kasta domb az egykori Amphipolis területén fekszik, melyet II. Fülöp makedón király, Nagy Sándor apja hódított meg i.e. 357-ben. A szakértőknek már 1960 óta tudomása volt a sírhalom létezéséről Amphipolisban, mely mintegy 100 km-re található Thessalonikitől északkeletre, de a munka csak 2012-ben kezdődött el komolyabban, amikor a régészek felfedezték, hogy a Kasta domb körül egy közel 500 méteres fal állt, mely márványból készült.

Néhány hónappal ezelőtt a régészek megtaláltak egy utat és 13 lépcsőt, amely a környező falhoz vezetett le. Ekkor történt, hogy rátaláltak egy mészkő falra, mely az Amphipolis-i sír bejáratát védte és rejtette el. A fal mögött a régészek felfedeztek két márvány szfinxet, mindkettőt fej nélkül, és hiányzó szárnyakkal, de ezeket az ásatás során megtalálták. A sír apránként elkezdte feldfedni a titkait, melyek 2300 éven keresztül rejtve maradtak, köztük két csodálatos kariatida szobrot, részletes mozaikot, mely Perszephoné elrablását ábrázolja, és egy titokzatos boltívet, mely egy mészkő szarkofágot tartalmazott emberi maradványokkal. A régészek egy hónapon belül várhatóan bejelentik, hogy ki volt a sír birtokosa.

3. Régészek két hosszú, elveszett ősi Maja várost fedeztek fel a mexikói dzsungelben

A mexikói dzsungelben régészek két csodálatos ősi Maja várost találtak, köztük két romos piramistemplomot, egy palota maradványait, egy szörny szájat ábrázoló átjárót, labda pályát, oltárokat, és egyéb kőemlékeket. Az egyik várost évtizedekkel ezelőtt már megtalálták, de később hiába próbálták újra meghatározni a pontos helyét. A másik város korábban ismeretlen volt, és egy teljesen új felfedezés, mely új megvilágításba helyezi a Maja civilizációt. Ivan Sprajc, az expedíció vezetője, a Szlovén Tudományos és Művészeti Kutatóközpontból kifejtette, hogy a megtalálást a a közép yucatáni trópusi erdőről készült légifelvételek segítették, mely Mexikó Campeche államában található. Néhány anomáliát észleltek az erdő sűrű növényzete között, ezért egy csapatot küldtek oda további vizsgálatok elvégzésére. A régészek meg voltak döbbenve, hogy egy egész várost fedeztek fel, amely a Rio Bec és Chenes régiók közötti területen található, amelyet a klasszikus építészetük jellemez, és amit i.sz. 600 és 1000 közé tesznek.

Sprajc elmondta, hogy mindkét város "új kérdéseket vet fel a Maja kultúra sokszínűségét illetően, a maják nagyrészt feltáratlan síksági történelmének szerepéről, és más városokkal való kapcsolatukról."

4. Új fáraót fedeztek fel Egyiptomban - bemutatjuk Senebkay királyt

2014 januárjában régészek Egyiptomban egy temetkezési hely, és egy korábban ismeretlen fáraó maradványaira bukkantak, aki több mint 3600 évvel ezelőtt uralkodott. Senebkay király csontvázát Dél-Abydosban, Sohag tartományban tárta fel, mintegy 500 kilométerre Kairótól délre, a Pennsylvania Egyetem expedíciója, mely együtt dolgott az egyiptomi kormánnyal.

Korábban soha nem hallott senki az ókori egyiptomi történelemben Senebkay király nevéről, amelyet a királyi kartsuban talált hieroglifák tüntettek fel - egy ovális egy vízszintes vonallal, egyik végén a király nevét jelezve. Senebkay királyt egy fából készült szarkofág belsejében találták meg egy súlyosan megrongálódott kő sírban, melynek nem volt teteje. Eredetileg múmifikálták, de a testét az ősi sírrablók tönkretették, és csak a csontváza maradt meg. Temetkezési tárgyakat nem találtak a sírban, amely megerősiti, hogy már az ókorban kifosztották.

"Ez volt az első alkalom a történelem során, hogy megtalálták a királyt." - mondta Ali Asfar, az egyiptomi kormány régészeti vezetője.

5. A legrégebbi ismert emberi genom szekvencia fényt derít a Neandervölgyiek keveredésére

Egy tanulmány a Nature című folyóiratban 2014 októberében feltárta annak a DNS vizsgálatnak az eredményét, melyet egy 45.000 éves szibériai lábszárcsontból nyertek, amely a legrégebbi emberi genom szekvenciával szolgált, melyet valaha is vizsgáltak a Homo sapiensnél - majdnem kétszer olyan idős, mint a legrégebbi ismert teljes modern emberi genom. Az eredmények segítettek egészen pontosan meghatározni, hogy a Homo sapiens és a Neandervölgyi fajok mikor keresztezték először egymást, és több hiányzó darabot is hozzátesz az ősi emberi vándorlás megismeréséhez szerte a világon.

Az ősi lábszárcsont 2008-ban került elő az Irtis folyó bal partján Ust-Ishim település közelében Nyugat-Szibériában. Az emberi csontot a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetbe, Lipcsébe küldték, ahol a vizsgálatot végezték. ahol az eredmények azt mutatták, hogy az "Ust-Ishim ember" DNS-e 2%-nyit tartalmazott a Neandervölgyi emberéből, nagyjából ugyanolyan arányban, mint ami a mai modern európai embernél is megtalálható. Ez azt mutatja, hogy a keveredés a Neandervölgyiek és a modern emberek között bizonyára az Ust-Ishim ember előtt történt. Míg a korábbi becslések szerint a keveredés már 36.000 évvel ezelőtt megtörténhetett, a tudósok most változtattak a becslésükön, és ennek megtörténtét 50.000 és 60.000 évvel ezelőtti intervallumra tették.

A kutatócsoport az Ust-Ishim ember genetikai szekvenciáját szintén összehasonlították a Neandervölgyi és a Gyenyiszovai modern ember 50 különböző csoportjáéval. Az eredmények azt mutatták, hogy ez az ember ugyanolyan szoros kapcsolatban van a mai ázsiaiakkal és korai európaiakkal. Ez arra utal, hogy a populáció, melyhez az Ust-Ishim ember tartozott elágazott a mai európaiak és ázsiaiak őseitől, vagy nagyjából egy időben vált el egymástól a két csoport.

6. A Homo erectus által 500 ezer éve vésett kagyló megkérdőjelezi az emberi ősökről alkotott korábbi hiedelmeket

Egy puhatestű kagyló vizsgálata során kiderült, melynek korát 430.000 és 540.000 évre becsülték, és amelyet egy évszázaddal ezelőtt találtak az indonéziai Jáva szigetén, hogy a legrégebbi vésetet tartalmazza, mely valaha is előkerült, és hogy azt szinte bizonyosan a Homo erectus metszette, egy korai emberi ősünk, amely mintegy 1,9 millió évvel ezelőtt bukkant fel, és körülbelül 150.000 éve halt ki. A felfedezés kétségbe vonja az emberi ősökről kialakult előzetes feltételezést, amely azt mutatja, hogy akárcsak a Homo sapiens, absztrakt motívumokat faragtak, vagy akár a korai írásbeli kommunikáció egyik formája is lehetett.

Josephine Joordens a holland Leiden Egyetem posztdoktori kutatója és kollégái egy tanulmányt publikáltak 2014 decemberében a Nature című folyóiratban, felfedve, hogy a felfedezés alátámasztja a szimbolikus tevékenységet, és azt mutatja, hogy "az elvont minták vésése az ázsiai Homo erectus megismerő és neuromotoros képességeit bizonyítja." Bár sokak számára ez nem meglepő, az eredmény megkérdőjelezi az emberi viselkedés evolúciójáról kialakult hagyományos nézőpontot.

7. A legnagyobb ismert megalitikus ókori tömböt tárták fel Baalbek-ben

A Német Régészeti Intézet egy új elemzése a Baalbek / Ősi Heliopolis (Libanon) kőbányájában talált monolit méretét és súlyát kiszámítva arra a következtetésre jutott, hogy ez a legnagyobb ismert kőtömb, melyet valaha emberi kézzel faragtak ki.

A Bekaa-völgyben mintegy 1170 méter magasságban fekvő Baalbek ismereteink szerint már legalább i.e. 7000-től lakott volt, mely a Jupiter templom közelében található, amely a prehellén korszaktól kezdve létezett. A római uralom idejében Baalbek Heliopolis ("A nap városa") néven volt ismert, és otthont adott az egyik legnagyobb szentélynek a birodalomban. Az egyik leginkább lenyűgöző jellemzője Baalbeknek a Jupiter templom hihetetlen megalitikus alapja. A templom kövekből készült platformra épült, amelyek a legnagyobb építőkövek, melyek a világon láthatók. Hogy milyen módon vágták olyan finoman, és szállították a helyükre a tömböket, ellentmond minden magyarázatnak, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a blokkok mintegy 1000 tonna súlyúak.

A Jupiter templom alapjához használt gigantikus tömbök egy közeli kőbányából származnak, amely mintegy 800 méterre található a templomtól. A mészkő bányában két hatalmas építőkő található, amely soha nem jutott el a templomba - az egyik súlya mintegy 1240 tonna, a másik, az úgynevezett "Hajjar al-Hibla", vagy az Állapotos nő kövének súlya körülbelül 1000 tonna. De a német régészcsoport talált egy harmadik építőkövet is Hajjar al-Hibla mellett és alatt. A még részben eltemetett monolit 19,6 méter hosszú, 6 méter széles, és legalább 5,5 méter magas. Súlyát 1650 tonnára becsülik, így ez a legnagyobb ismert kőtömb az ókorból.

8. Rejtélyes mesterséges árkok, melyek az amazonasi esőerdő előtt készültek

Az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában jelent meg egy tanulmány év elején, mely egy sor rejtélyes vonallal és geometriai formával foglalkozik, melyeket az amazóniai tájba vájtak több ezer évvel azelőtt, hogy az esőerdő létezett volna. A hatalmas földmunkák célja és létrehozója egyelőre ismeretlen, és a tudósok kezdik felismerni, hogy mennyi mindent szükséges még megismernünk az Amazonas ősi kultúráiról és életükről, az európaiak megérkezése előttről. A szokatlan földmunkák, melyek között található szögletes, egyenes és gyűrű alakú árok, először 1999-ben kerültek napvilágra, miután nagy területeken irtották ki az esőerdőt a szarvasmarha legeltetéshez. Azóta több száz ilyen árkot találtak a térségben több mint 240 kilométer szélességben, amely Bolíviában és Brazília Amazonas államában terül el.

Egészen a közelmúltig úgy hitték, hogy a földmunkák mintegy i.sz. 200-ra nyúlnak vissza. A legújabb tanulmány azonban azt mutatta, hogy azok valójában sokkal régebbiek. John Francis Carson, a tanulmány szerzője, a Reading Egyetem posztdoktori kutatója az Egyesült Királyságban elmagyarázta, hogy két közeli tóból vettek üledékmintát a legnagyobb földmunkákhoz közel. Ezek az üledékek ősi pollenszemeket és faszén maradványokat tartalmaznak, amely információkkal szolgál arról az éghajlatról és ökoszisztémáról, amely akkor létezett, amikor az üledék keletkezett egészen 6000 évvel ezelőttről. Az eredmények azt mutatták, hogy a legrégebbi üledékek egyáltalán nem az esőerdő ökoszisztémájából jöttek létre. Sokkal inkább az látszott, hogy a táj 2-3 ezer évvel ezelőtt úgy nézett ki, mint az afrikai szavannák, nem úgy, mint a mai buja esőerdők. A földmunkák megelőzik a szavannából esőerdővé válás időszakát, amely azt mutatja, hogy létrehozóik még akkor készítették azokat, mikor még nem vette őket körül erdő.

9. Az újonnan felfedezett ázsiai barlangrajzok átírják az emberi művészet történelmét

2014 októberében a Nature című folyóiratban jelent meg egy tanulmány, mely több mint 100 ősi emberi kézről és állatokról készült festményt mutat be, melyeket Indonézia Celebesz szigetén találtak hét mészkőbarlangban, melyek olyan idősek, mint a híres őskori európai művészet. A kutatás kimutatta, hogy az emberek a sziklarajzokat 40.000 évvel ezelőtt készítették a pleisztocén ázsiai világban.

Maxime Aubert a tanulmány vezetője és az ausztrál Griffith Egyetem régésze és geokémikusa elmondta, hogy a felfedezés előtt a szakértőknek egy Európa-centrikus nézetük volt arra vonatkozóan, hogy hogyan, mikor és hol kezdtek az emberek barlangrajzokat, és egyéb figuratív műveket készíteni. Az a tény azonban, hogy a celebeszi emberek is ugyanakkor készítették műveiket azt sugallja, hogy az emberi kreativitás egymástól függetlenül körülbelül egy időben alakult ki szerte a világon, vagy amikor az emberek elhagyták Afrikát, már rendelkeztek a művészet iránti képességgel és hajlandósággal.

10. 4000 éves elsüllyedt hajót találtak Törökországban, ami az egyik legrégebbi a világon

Urla kikötőjének víz alatti régészeti lelőhelyén egy elsüllyedt hajót tártak fel, melyről úgy gondolják, hogy 4000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A meglepő felfedezés a legrégebbi ismert hajóroncs, melyet a Földközi-tengeren találtak, de az egyik legidősebb hajóroncs lelet is a világon.

Urla kikötője, amely Klazomenai ókori görög települését szolgálta ki, egy természeti katasztrófa során süllyedt el, valószínűleg egy földrengés miatt az i.e. 8. században, így a terület a víz alatti kutatás számára igen népszerű. Számos elsüllyedt hajót találtak már Urla-ban, kezdve az i.e. 2 század oszmán korszakától. Egy hajó feltárása, mely vélhetően i.e. 2000-ig nyúlik vissza, hihetetlenül ritka és jelentős mérföldkő a régészet számára.

Ancient Origins