Az egyiptomiak elképesztő geometriai tudására és szobraik szimmetriájára még ma sem tudjuk a választ

Tudjuk, hogy az egyiptomiak egy rácsot használtak a tervezés során, és hogy egy ilyen tervezési módszer vagy technika első ránézésre ma...

Tudjuk, hogy az egyiptomiak egy rácsot használtak a tervezés során, és hogy egy ilyen tervezési módszer vagy technika első ránézésre magától értetődő. Nem igényel kvantumugrást egy kézműves képzeletében, hogy elérkezzen oda, ami jelenleg egy egységes tervezési módszer. Tény az, hogy nem csupán tervezéshez használják, hanem szervezeti és fogalmi módszertani leírásra is. Rácsokat, grafikonokat és táblázatokat használunk az információ átadására, valamint a munka megszervezéséhez és megtervezéséhez.

Ezt szem előtt tartva vegyük a Ramszesz szobráról készült képet, és fektessünk rá egy rácsot. Természetesen az első feladat az, hogy megállapítsuk a rácsban használt sejtek méretét és számát. Feltételezhetően az arc jellemzői elvezetnek a válaszhoz, miután tanulmányozzuk, hogy melyik jellemzője a legszembetűnőbb. Egy kicsit elmerengve a dolgon egy olyan rácsot vehetünk, amely a száj méretein alapul. Elsőre úgy tűnik, hogy a szája mondani akar valamit a természetellenesen felfelé hajló alakja miatt. Így a rács cella mérete azonos magasságú, és a szája szélességének a fele lesz. Majd egyszerűen köröket hozhatunk létre az arcvonások geometriája alapján. Váratlan, de a körök sok helyen a rács vonalait érintik pontosan. Talán elsőre megdöbbentő, de nyilván nem véletlen.

Ahogy tovább vizsgáljuk a rácshálót felfedezhetjük, hogy Ramszesz szája ugyanúgy arányos, mint egy 3-4-5 arányú klasszikus derékszögű háromszög. Az ötletet, hogy az egyiptomiak már tudtak a Pitagorasz háromszögről már Püthagorasz előtt, és lehet, hogy még tanították is őt a koncepcióról, ezt már megvitatták a tudósok, de nem minden ellentmondás nélkül. Mindenesetre Ramszesz egy rács alapú Pitagorasz háromszöggel ajándékozott meg bennünket, akár ez volt az egyiptomiak szándéka, vagy sem.