Megfagyott idő - Pompei felfedi a Vezúv áldozatainak utolsó pillanatait

2015. május 26-ától kerül kiállításra a Nemzeti Régészeti Múzeumban, Nápolyban, Olaszországban, annak a 86 kétségbeesett áldozatnak a gip...

2015. május 26-ától kerül kiállításra a Nemzeti Régészeti Múzeumban, Nápolyban, Olaszországban, annak a 86 kétségbeesett áldozatnak a gipszöntvénye, akik a Vezúv i.sz. 79-ben történt kitörésekor lelték halálukat.

Az emberek Pompei római városában haláltusájukat vívták, amikor a vulkán gázfelhője beborította, és megölte őket. A gáz 300 Celsius fokos volt. Az arckifejezésüket és az eltorzult testüket nézve nyilvánvaló, hogy teljesen váratlanul érte a város lakóit a tragikus esemény, amikor a hamufelhő végül felemésztette őket.

"A fogaik kiállnak az ajkaikból, amely megnyúlt a fájdalomtól. A parázsló, megkérgesedett bőrük, a kiugró koponyák és csontok, az állcsontok mind a halál pillanatát mutatják, amikor egy izzó, 300 Celsius fokos felhő égette meg a testük felületét egyetlen pillanat alatt, így szervezetük belül lágy maradt, majd eltemették őket a kövek és a hamu. Köztük van az aranykarkötős ház családja, egy nő, egy babával az ölében. A közelében egy férfi, és egy másik gyerek, talán két éves." (1)

A valódi testek, melyek elcsontosodtak a hőtől nem kerülnek kiállításra, helyettük a róluk készült gipszöntvények mutatják a megtalált holttestek pontos helyzetét.

Massimo Osanna, Pompei és a közeli városok régészeti főfelügyelője a következőket mondta: "Eddig soha nem vizsgálták etikai szempontból azt, ahogy ezeket az emberi maradványokat hogyan kezeljék. Nem szobrokról, hanem valódi emberekről van szó, akikkel tisztelettel kell bánni."

Giuseppe Fiorelli régész 1863-ban találta meg a testeket, és állt elő azzal a módszerrel, amellyel felismerhetik, és érintetlenül eltávolíthatják a testeket a Pompiben lévő nyughelyükről. A tudósok állatokat is találtak, köztük egy kutyát és egy disznót, de ezek nem lesznek láthatóak a múzeumban. Az állatokat régészeti és természettudományos célból állították helyre, mondta Osanna.

Egy tudósokból álló csoport, köztük régészek, mérnökök, egy antropológus, restaurálási szakértők és radiológusok vállalkoznak arra, hogy a Pompei projekt keretében elkészítsék a kitörés szerencsétlen áldozatainak antroplógiai és genetikai profilját. A tudósok azt remélik, hogy jobban megértik az életmódjukat, és még jobban azonosíthatják őket. Eredményeiket egy salernoi restaurátor cég által forgatott dokumentumfilmben fogják bemutatni.
[post_ads_2]
Pompei virágzó római város volt az i.e. 6. századtól kezdve, amíg számukra minden véget nem ért, amikor a Vezúv egy hatalmas kitörése hamuval borította be a települést az 1. században. Bár Pompei maradványait eredetileg a 16. században fedezték fel, megfelelően csak a 18. században tárták fel. A kubikusok igencsak megriadtak a kiásott érzéki témájú freskóktól, eléggé sokkoló volt számukra a középkori római polgárok érzékisége, ezért gyorsan visszatakarták őket.

Amikor az ásatások csaknem két évszázaddal később folytatódtak, a régészek a várost szinte teljesen épen és érintetlenül találták - a kenyerek még mindig ott voltak a kemencékben, a férfiak, nők, gyerekek és háziállatok teste a haláluk utolsó pillanatát mutatja, a félelem kifejezésével az arcukon, az étkezések maradékai pedig eldobálva az utcán. A meglepő felfedezést az jelentette, hogy a kutatók meg tudták mondani pontosan, hogy milyen volt az élet az ókori római Pompeiben - hogy milyen ételeket ettek, milyen munkát végeztek, és hogy milyen házakban éltek.

(1) - http://www.ansa.it/english/news/lifestyle/arts/2015/05/20/casts

Ancient Origins